Bozsaky Dávid

Szia Ferkó, örültem levelednek. Én is megdöbbentem, hogy a főmű nélküliséggel hozakodtál elő, hiszen a kritikában erről nem volt szó, viszont való igaz, hogy elsőként ez bennem is pont így fogalmazódott meg. Ami miatt aztán kihagytam, hogy a művek folyamában így is úgy is akad 1-1 amit kinevezhetünk, vagy kinevezhetsz főműnek. Nem a legnagyobbat, a "legjobban megcsináltat", hanem inkább az adott alkotói korszakra vonatkozóan a legjellemzőbbet. Persze, nem a méret a lényeg, de mégis fontos, azért mert azáltal hogy leszűkíted a teret, a kompozíció elemeinek száma, összetettségének lehetősége csökken. Tehát nem egy nagy hangjegyről van szó, hanem egy komplex nagy lélegzetvételű munkáról, ami persze rengeteg kockázatot rejt magában. Ha ez elkészül szerintem azt is megérted, hogy majd nem akarsz rá árcímkét tenni. Az istenkereséssel zártad legutóbbi győri nyilatkozatodat, amit a neten találtam. Persze a meditáció az ima, a mantrázás a „legrövidebb út”, de ne feledd ezek az emberek templomokat is építenek. Amúgy ez nem megválás a játéktól hanem olyasfajta kiterjesztése, hogy a nap nap utáni meditációk szorosan összekapcsolódhassanak. Talán ehhez szükséges egy olyasfajta tervezés, előkészítés ami szilárd alapot ad egy nagy képhez, hogy aztán minden nap haladj vele. Való igaz ez a tervezés egy tudatos munkafázis, talán kicsit alkotásidegen. Téglát én nem egy mesterfogás miatt citáltam elő, hanem a kitartás és a komplex tudatos munka példájaként. Mindamellett ő is a meditáció ugyanolyan szintjét éri el nap mint nap. Persze ez a kétféle életút amolyan saját „józan paraszti megfigyelés” nem egy kvintesszencia, de legalábbis elgondolkodtató. Régóta a fejemben volt épp itt nálad kapóra jött.

Üdv Szahib! Az látszik a kritikádon, hogy egy ilyet akartál írni. Annyira ez most nem sikerült, de sok benne a hasznos rész, köszönöm! A nagy lélegzetvételű munkáról igaz az, hogy nagyobb időt ível át, nem folyamatos, de visszatérő hosszútávú meditációt igényel és valóban a munka szó rá a kifejező. Mint mondtam én játszom, ha festek. Minden külső megfelelést igyekszem lecsitítani, és csak festeni. Nem szeretem, ha meg akarják mondani mi legyen a célja az alkotásnak, azt csak és kizárólag az a pillanat határozza meg, amit akkor élek át, amikor a festmény készül, és tapasztalataim összessége. A meglévő munkáimmal szemben vállalom a kritikát, de munkatervet nem fogadok el mástól, ha igen akkor ahhoz alkalmazott művészeti aspektusból közelítek. Nem vagyok alkalmas az eddig élt művészek életvitelének és alkotásmechanizmusának modellezésére, ha találok hasonlóságot, akkor az örömmel tölt el, ha különbséget találok az még nagyobb örömmel tölt el, de nem törekszem más bevált receptjeinek a próbájára, mert nem lenne hiteles. A kétféle alkotói pálya-elmélet szerintem a rendkeresés igényéből fakadó szubjektív spekuláció inkább, magam is gyakran feszülök rá ilyen direkt összefüggés-fiókozásra-skatulyázásra. Elgondolkodtatásra való.
Másra nem.
Dicsőség, Lelki Kondíció!
Guido