2010. október 18., hétfő

De hadd magyarázzam meg. Az igazán jó mester szereti a könnyebb végén megfogni a kalapácsot. Guido elaprózza magát. Talán kissé elkényelmesedett, mivel rájött, hogy mily könnyedén elvarázsol bennünket. Láthatjuk a képeiből, hogy még mire lenne képes, szeretném mondjuk Boschhoz hasonlítani, de ez még korai volna. Tudom, hogy sokan mondják neki: nagyobb méretben kellene dolgozni. Erre sok kis rajzocskát ír sorban a papírra, akárcsak az írásjelek egymás után a vonalas irkán. Ezáltal tulajdonképp egy jelentős alkotói eszközt, a kompozíciót dobja sutba. Nem tekinthetjük tehát egységes képnek ezeket a táblázatba gyűjtött rajzocskákat még akkor sem, ha ezek egy papíron foglalnak helyet. De valóban egy gyönyörű manierista kavalkád alakulna belőlük, ha ezeket a gyöngyszemeket egy zsinórra fűzné fel az alkotó. Én tehát arra intem Ferkót, vegyen példát közös barátunkról, Téglás Istvánról. Bár ezt talán néhányan, sőt talán maga Ferkó is rangon alulinak tartja, hiszen István semmiféle rajzszakkörbe, vagy más művészképzőbe nem járt. Mégis több mint tíz éve szobrászkodik a saját örömére. Képes két évig megszakítás nélkül ugyanazon a szobron dolgozni. És nem azért, hogy jó pénzért egy aukción eladja, de még csak nem is azért hogy utána egy rangos kiállítóhelyen bemutathassa a nagyérdeműnek, hanem egyszerűen elhivatottságból. Amikor azért dolgozol valamin hónapokig, akár évekig, mert tudod, ha te nem csinálod meg, nem fog hozzá fogható mű születni, hisz más erre képtelen, vagy egyszerűen másképp dolgozik. Hát ezért várandós művész Szarka Fedor Guido, hiszen minden adott a nagy mű megszületéséhez, de én úgy érzem eddig csak a vázlatokat láttuk.
Guido munkáit saját blogján láthatjátok: http://szarkafedorguido.blogspot.com/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése