2010. július 27., kedd

Gyermekkorom óta rendelkezem azzal a különleges képességgel hogy mindig, mindenhol fellelem a legnagyobb csínytevőket és ráadásul ebből gyakran életre szóló barátságok is születnek. Így volt ez Miskolcon is, ahol 1990-ben megnyitotta kapuit a rendszerváltás utáni első magánegyetem. Ez az intézmény különösen sokszínű kalandorokat és a sorba be nem álló művészeket vonzott egy helyre. A tóparton ódon várkastély hangulatát idéző tapolcai albérletünkben Békivel, Zömével, Turányival, Nyilassal és leginkább vörös és fekete művésznőkkel terveztük közös kiállításainkat, performanszainkat, utazásainkat a Borgói-hágóra, a Pamírba. Így indult útjára az azóta legendássá vált Bruthália fundamentalista alkotókör. Utólag visszagondolva szinte kísérteties, hogy ezeket a terveinket kivétel nélkül meg is valósítottuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése