Előző bejegyzésemben olvasható Kirtimukhás íráshoz egy verset ajánlok nektek. Zöme költeménye az önzésről az egoizmusról szól, egy igazi budhista tanmese.
ZEMLÉNYI ATTILA : A DISZNÓ DAJKÁLGATÁSA
Dédelgetem magamban -
gyermekkorom pimpós gyümölcsborával itatom,
erkölcsöm csöcsének erjedő levével,
fölétetem vele hitem carrarai moslékát,
erőszakos tetteim meggypiros selymével öltöztetem.
Kéjvágyam bizsergő sarában ágya -
álmában is dagonyázik.
Nődögél, sörtésedik,
vaksi szemeivel szúr szakadatlan.
Anyatigrisként hurcolom sötétemben.
Buksijára bűnbarackot nyomok.
Ha kiválasztott, umbrája maradékát kitörlöm.
Szülejét veszejtő démonikus magzatom
habos agyarait puszilgatom.
2010. július 21., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése