Bozsaky Dávid

Béki István performansza, a Rabszolgavallásosságom vetülete volt az első e sorban. A néhány perces akció még a rákövetkező VHK koncertet is súlytalan cirkuszi parádévá alacsonyította. Jómagam egy kölcsön Zenittel várakoztam a színpad mellett, amíg Békit a színfalak mögött Dócens tetőtől talpig fehérre mázolta. A porond két oldalán egy-egy mosógép amibe berakták a ruháit őt magát pedig kopaszon, anyaszült meztelenül egyetlen ágyékkötőben a két masina közé feszítették láncra. Ekkor bejött Emi. Fekete aktatáskájából egy kétméteres bőrkorbácsot vett elő és a tömeg megdöbbenésére teljes erőből ütni kezdte Békit. Majd ha azt gondolnánk, hogy ezt nem lehet fokozni, bejött Zöme, átvette a korbácsot és a maga tagbaszakadt termetével minden erejét latba vetve kezdett Békin muzsikálni. Tizennyolc súlyos ütést állt szilárdan a performer, míg a vérveszteségtől és a pokoli fájdalomtól végül eszméletlenül zuhant össze. Láncainak kulcsát a színpadra tették, így a nézők kezébe helyezték további sorsát. Néhány perc döbbent csend után végül a kemény magból néhány remegő térdű punk rocker keltette életre Békit.