Hajdanában, danában a Hortobágy havas hegyvonulatán túl, ahol a Csongrád vize az Ikvába ömlik, élt egy szegény juhászember. Volt ennek a juhásznak egy kis fiacskája, aki nagyon pindurka volt, ezért aztán mindenki csak Pekorinkónak hívta őt. Hanem amilyen kicsi volt, olyan ereje is volt ennek a kis csodabogárnak. Amíg más pólyások a fűzfából font csörgőjükkel játszottak, addig ennek a kislegénynek nem jutott más, mint egy tálka rozsdás vasszög . Ezzel játszott, addig gyúrta-gyúrta a vasat míg szép fényes kis gömböcskék nem lettek a rozsdás szögekből. Hamarosan felcseperedett és már együtt hajtotta a nyájat az édesapjával. Így jutott el a hetivásárra ahol sok csodát látott. Kordét, lőcsös szekeret és mindenféle más kerekeken guruló furcsa építményt.
-Édesapám miért nincs nekünk ilyen kerekeken gördülő masinériánk? - állt a kis Pekorinkó az apja elé.
-Jaj, fiacskám nem telik nekünk ilyen drága jószágra - felelte az apja.
-Nahát, cseppet se búsuljon kend emiatt. Érjünk csak haza, olyan kocsit rittyentek én magának hogy hetedhét országból is csodájára járnak majd.
2010. május 18., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése