Bozsaky Dávid

Így történt hogy a híres talján uraság, egy bizonyos Alfa Rómeó is tudomást szerzett a mi kis babszem Jankónkról, miközben otthonában magányosan üldögélve az egerek cincogását hallgatta. Nahát van itt énnálam elég ócskavas meg mindenféle távoli országokból származó limlom –gondolta Rómeó uraság, lássuk milyen kordét kerekít belőle ez a magyar csudagyermek. Elküldetett hát érte és meghagyta a szakácsoknak hogy sürögjenek-forogjanak a konyhában, mert bizony ilyen erős ember bizonyosan sokat is eszik. Úgyhogy mire megérkezett Pekorinkó Rómeó urasághoz, csaknem száz szakács sertepertélt a vacsorázó asztala körül. És reggel a gyermek sem volt ám rest. Ahogy a szakácsoktól látta a tésztát gyúrni, úgy dagasztotta össze az uraság gyertyatartóit, kandelábereit, de még a távoli Indiákról hozott nyolckarú istenség életnagyságú bronzszobrát is belegyúrta ebbe az acéltésztába. Feldobta a tésztát a levegőbe és ahogy a taljánok a pizzát nyújtják úgy nyújtotta ki a vasat ez a kislegény. Aztán a velencei kalmárok módjára felszabdalta az alapanyagot és az uraság udvari vonósnégyesének hegedűiről leszabdalva a húrt olyan sátrat fércelt össze, hogy az elejében elfért két trónus, a hátuljában pedig épp befért Rómeó uraság sezlonya félig összehajtva. A sezlony alá behajtotta a gyümölcsösből a méheket és mire a későn kelő Rómeó, mert bizony a taljánok igen szeretnek lustálkodni, kinyitotta a spalettákat már az ablaka alatt zümmögött az új járgány. A méhek szárnycsapkodásával keltett felhajtóerő segítségével úgy siklottak végig az uraság birtokán mint a velencei gondolások a lagúnák között.