Hát gondolta magában Rómeó uraság, ettől a járgánytól még a messziföldön híres párizsi Rönó bárót is elfogja majd a sárga irigység. Megzümmögtették hát a légpárnákat és másnap már a sanzelizé egyik lacikonyhájában tömték magukba a finom magyar importból származó hurkát, kolbászt, mert mind köztudott a franciák nagyon nagyra tartják a magyar ínyencségeket, különösen a libamájat és a kitűnő villányi borokat becsülik, amivel az ő lőréik nemigen versenyezhetnek, hogy a libákról ne is beszéljünk. Hát persze, hogy a báró is idejárt früstökölni és bizony a torkán akadt a falat, ahogy meglátta a csodajárgányt. Pedig ő is a legújabb divat szerinti hintóval járt, a papírmaséból tapasztott trabicsekkel, amivel csak az volt a gond, hogy hetente-havonta újat kellett hozatnia, mert az öszvérei unalmukban mindig felzabálták azt, miközben a párizsi körgyűrűn várakoztak.
-Hogyé aggya kend ezt a darázsfészket - szólítja meg peckesen a báró a taljánul dörgő Rómeót.
-Nem portéka az he… Hanem itt ez a gyermek, ha győzi etetni és van elég ócskavasa, magának is szíves örömest rittyent egy robogót.
Hanem Pekorinkó nem tudta hogy ez a gall népség nem eszik mást csak vizicsíbort, rákot, polipot és efféle tengeri herkenytyűket.
-Na, kapnak tőlem herkenytűt ezek a herkenytyűzabálók - gondolta. Azzal kiválasztott egy jól megtermett osztrigát aminek a héjában kényelmesen elfért , azt megtoldotta két jókora polipcsáppal aminek a tapadókorongjai rászippantották magukat a kövecses fövenyre és úgy vonszolták az osztrigát magukkal, ahogy az éti csiga viszi a házát. Hát ilyen szépet még nem látott a báró.
-Olyan kecses, mint a tengerben úszkáló medúza! - kiáltott fel meglepetésében - Ezentúl most már csak nekem dolgozol. - veregette meg a kis Pekorinkó vállát Rönó. És olyan hetedhét országra szóló szakszervezeti gyűlést tartottak, hogy még harmadnap is a magyar csárdást ropták a karosszéria összehegesztő robotok Rönó báró barkácsolós sufnijában.
Én ezt a mesét pontosan úgy jegyeztem le ahogy a nagyapámtól hallottam, akinek még az ük-ük nagyapja mesélte annak idején. Ezért aztán bizton állíthatom hogy történetem minden apró részletében megfelel a valóságnak. Aki mégis kétségbevonná szavahihetőségemet, látogasson el Pekorinkó honlapjára a: http://www.pecoraio.com/ címen. Itt további titkokat fürkészhettek ki kísérleti gépjárműveinek fejlesztéséről.
2010. május 18., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése