Hát fogta a fejét a szegény öreg juhász, mert bizony a gyermek minden régi vasat, szöget, láncot, de még az édesanyja húsdarálóját is fogta és egy nagy gombócba összegyúrta. Erre bizony már az asszony is sopánkodni kezdett.
-Édesanyám, ne sirassa a húsdarálóját, inkább süssön nekem négy nagy lepénykenyeret, de akkorák legyenek ám mind a molnár malomkövei.
Mit volt mit tenni kisütötte az asszony a kenyereket. Eközben a kis Pekorinkó kivette a vasgömböc belsejét, ahogy más gyerekek a puha cipó belsejét vájják ki. Átdöfött rajta két rúd szárazkolbászt mert bizony náluk olyan jól, magyarosan füstölik a szárazkolbászt, hogy addig le sem veszik a füstről, amíg olyan keményre nem aszalódik meg, hogy úgy szalad a vasban, akárcsak kés a vajban. Nosza, rátűzte a lepényeket a kolbászok végibe és kész is volt a kenyereken gördülő csoda. Ezzel furikázott föl és alá a faluban. Fölülhetett rá mindenki és közben úgy tolta a kis Pekorinkó a gömböcfogatot, hogy ki sem látszott mögüle. Hanem éjszaka amikor már mindenki nyugovóra tért, tényleg csodájára jártak hetedhét országból is a kenyérjárgánynak, ahogy azt Pekorinkó előre megjósolta. Csakhogy nem az emberek, hanem az egerek érdeklődését sikerült felkeltenie. Ezek bizony olyan lakomát csaptak a kocsipecsenyéből, hogy annak híre még a talján egerekhez is eljutott.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése