2010. március 13., szombat

Földes Zoltán a graffiti szobrász

Zozót tizenéves kora óta ismerem, Gyakran találkoztunk a parkban az Iparoskör előtt, ami Győr egyik legjobb kiskocsmája volt valaha, sőt talán még ma is az. Emlékszem, egyszer graffiti-vázlatokat mutatott nekem, azóta eltelt tizenegynéhány év. A néhai vázlatokon szereplő nagy szemű alienek ezek a különös lények, amelyek tulajdonképpen tipikus graffitis ikonok, mégsem egy lerozzant gyárfalon köszöntek rám vissza évekkel később, hanem Zozó szobrászati kiállításán. Vajon lehetséges a graffiti szellemiségében az egyik legősibb képzőművészeti ághoz, a fafaragó szobrászathoz nyúlni? Igen, csakhogy új stílust kell teremteni. Talán valamiféle ősi, magyar ösztön vezette őt a festékszóró flakonok és alkoholos filcek világa helyett a fafaragáshoz. Mindenesetre meglepő, hogy valóban nemcsak formavilágában, de teljes alkotói munkastílusában a graffitis szellemiséget követi. Akár néhány óra alatt elkészít egy furcsa lényt, mondjuk egy sárkányembriót, vagy egy bölcs baglyot. Nem a fa formája adja meg az ihletet a kész műhöz, hanem elképzel egy lényt és megpróbál egy olyan fát találni, amibe ez „beletehető”. Az esetleges repedések vagy szétálló ágmaradványok pedig építő részévé válnak a képregényes egyszerűségűre stilizált figuráknak. Jelenleg egyébként Írországban él. Itt néhány hónapig a Native Creative Design stúdió alkalmazásában dolgozott, ahol lehetősége nyílt néhány új technika kipróbálására. Itt ismerkedett meg a könnyen megmunkálható és nagyon szép színű mocsári tölggyel. Ezt bizony saját kezűleg kell kihalászni a mocsárból, ahol előtte akár évszázadokat is pihent a fa, miközben egy speciális konzerválódási folyamaton esett át. A faragás mellett egyébként néhány munkájának öntvények formájában való elkészítését is megvalósította. Így saját stílusának bővítésére további lehetőséget teremtett, hiszen a kész munkák sokszorozhatókká, még lazábban kezelhetőkké, tovább dekorálhatóvá, különböző színűre festhetővé váltak. Miért is roppant hiteles a szememben mindez? Mert Zozó nem lett „művész” a szó pejoratív értelmében. Egyszerű munkásemberként keresi a kenyerét és közben ugyanaz a laza srác maradt az Iparosból, aki egy évtizede is volt. Mindemellett elindult egy olyan úton, ami adottságainak teljes kibontakoztatására ad lehetőséget a jövőben, és ez nem kis dolog.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése