Hulladék újrahasznosításban élen járnak a marokkóiak. Gondoljunk csak a gumikovácsokra, akik használt autógumikból készítenek vödröket, víztározó edényeket, amelyek utána még akár évtizedekig is jó szolgálatot tesznek a szaharai oázisok kútjainál, ott, ahol a fémet vagy a műanyagot hónapok alatt tönkreteszi az éjszakák és nappalok közötti óriási hőmérsékletingadozás. A berberek talizmánjaikat, turbándíszeiket is gyakran használt konzervdobozokból hajtogatják, kalapálják, amit precíz karcolatokkal, poncolással díszítenek. A tipikus gnawa hangszer a guembri teste is gyakran csupán egy régi olajos bádogdoboz. A vashulladékokból, autóalkatrészekből, használt konyhai edényekből, kiszuperált csörgőórákból sokan készítenek szuveníreket a turistáknak. Ezek a tréfás hangvételű alkotások, a vadmotorosokat, muzsikáló macskákat, tücsköket, vagy peckesen lépdelő struccokat ábrázoló kisplasztikák egyfajta karikatúrák. Tulajdonképpen ugyanazokat a sémákat igyekeznek újra meg újra megvalósítani, az épp rendelkezésre álló anyagokból. Néha azonban felbukkan egy-egy egyéni ötlet is, ami persze sokkal tovább porosodik a műhelyek polcain, hiszen a turisták a jól bevált figurákra vevők inkább. Valójában egy új népművészeti stílus születésének tanúbizonyságai ezek a tákolmányok.
2010. február 3., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése