Nomád szobrászat

A Szahara és az Atlanti-óceán találkozásának helyszíne egy igazi marsbéli táj. A hullámok fekete iszapos örvényeikkel furcsa lények képmásait festik a Szahara homokjába. Időnként bizarr kinézetű uszadékfák landolnak a parti fövenyen. Egy kis intuícióval könnyedén emberi arcokat vagy amorf állati lényeket láthatunk bele a partra vetett és a homok, valamint az erős hullámverés hatására megmunkált tujagyökerek göcsörtjeibe. Nos, leginkább eme intuíciós képességüknek teret engedve alkotnak az itt élő nomád szobrászok, akiknek aprócska műtermeit tujaillat lengi be. Bizonyára egy huszadik századi műfajjal van dolgunk, hiszen az iszlám tilt mindenféle realisztikus ember vagy állatábrázolást. Allah az, aki képes embert és állatokat teremteni, halandó emberi lény ne is próbálkozzon ezzel. Épp ennek köszönhető, hogy az iszlám díszítőművészet oly magas szintre emelkedett. A matematika és a geometria csodás megtermékenyítő erővel hatott a díszítőművészetre, akit ez a téma jobban érdekel utánaolvashat a legfrisebb kutatási eredményeknek a: http://www.sg.hu/cikkek/50646/modern_matematika_a_kozepkori_iszlam_epiteszetben oldalon.  A huszadik század folyamán azonban a világ kinyílt az itt élő emberek számára is. A divatos expresszionista és konstruktivista ábrázolásmód valamiképp találkozott azzal az iszlám hagyománnyal, ami tagadja a valósághű ábrázolásmódot.