Luszi, avagy egy jelentéktelen pont a papíron

Emlékszem, néhány éve amikor először találkoztam Luszival, már elsőre olyan volt mintha régóta ismerném, hát persze, épp olyan mint Amélie, Audrey Tautou alakításában. Alacsony termetű, apró csillogó gomb szemeit mindig lesütötte, szerény öltözete mind azt sugallta szürke kis veréb vagyok, egy jelentéktelen kis pont, olyan mint a többi gimnazista lány. Félénken húzta elő rajzait a mappájából, ugyan már…jelentéktelenek…, mondta, pont olyan zavarban volt, mint egy szerelmes tinédzser, amikor arra kérik olvassa fel a verseit. S ahogy a papírok szétcsúsztak az asztalon, egy pillanatra megállt a falióra ketyegése a falon. Luszi, ez a szürke kis veréb átbukdácsolt a fején és szárnyait kiterjesztve immár fénylő angyalként állt előttem. Hát persze, évszázadok óta bolyong az emberek közt és nagy titkát, hogy soha meg nem öregszik, féltve őrzi. Egyedül rajzaiban nyílhat meg, lelkében ő az a kérges arcú mesemondó cigányasszony, aki sámánokról, táltosokról, sólyommal vadászó mongol nomádokról regél. Életre kelti a régi világ garabonciásait, a muzsikus cigányt, az útonálló betyárt és szerelmét a matyó leányt.
Luszi képeit megnézhetitek a www.lukacsszilvia.blogspot.com címen.