Üdvözlet a közeledőnek

A korábbi bejegyzésemben olvasható kritika egy izgalmas és tanulságos levélváltást generált Guido és köztem. Most úgy érzem kritikám első célját már ezzel elérte, hiszen a válaszokban Guido nemcsak ars poeticáját, de elmúlt tíz éves alkotói korszakának egy fontos üzenetét is papírra vetette.

Dávid Szahib! A kritikát, a cikkedet köszönöm! Egy művésznek nem az iskolái adnak "rangot", a művészet nem oklevél függő, s ezért nem is értem a rangon-aluliság itt megadott definícióját. Az aukció és az elhivatottság szerintem nem zárják ki egymást. Alkotótársaimtól tanulni remélem nem leszek rest ezután sem, így Téglától is bizonyára lestem már el nekemvaló dolgokat, s bár te ajánlod nekem való „bezzeg művésznek” nem érzem, s nem munkáinak kvalitása miatt. Jó meglátás, hogy eddigi rajzaim vázlatok. Az alapvetően két alkotói pálya elmélete elgondolkodtató, de elnagyolt és hibás. Vincent őstehetség. Is. A matériával való viaskodás nincs igazán ínyemre. Eddigi kiállításaim nem erről szóltak. Kényelemszeretetem nem tagadhatom. Nem vágyom, hogy munkáim filozófiai illusztrációk legyenek, a festés közben nagy szerep jut az intuitív direkt teremtésnek, a meditatív babrálásnak, egyfelé figyelésnek, hogy a sok hangjegy a zenét szolgálja. Motivál az az elgondolás, hogy ez a meditatív állapotban történő alkotás az, amely felelős azokért a hangjegyekért, amiket soknak találsz. Nem tudok egyenlőre egy nagyon nagy hangjegyből zenét kreálni. Festeni nekem játék, megválni ezektől a játékoktól feladat de küldetés is. Rajzaim egymásmellé rendezése, vagy képeim egymásmellé rendelése, tehát főművek nélküliségem, szándékaim tükrözik, hiszen közösen alkothatnak egy fonalat. Ez egyben egy fontos üzenete az elmúlt tíz év munkáinak. Annak modellezése, hogy a világot alkotó elemek között az emberi elme hierarchiát teremt, de valójában nincs alá és fölérendeltség, csak az emberi elme teremti meg ezt a rangsort. Itt nem arra gondolok, hogy egy oroszlán nem erősebb egy őznél, vagy egy hegy nem nagyobb, mint én, hanem azt, hogy minden dolognak helye van az univerzumban, éppoly fontos szerepe, mint akármelyik másik dolognak. Valamint annak modellezése, hogy mindezen dolgok egy célt szolgálnak. A képeim közt lehetnek nagyobbak, olyanok, amelyekbe több munkaórát fektettem, színesebbek, vagy akár anyagban eltérőek, de ugyanazt a célt szolgálják. Tehát ha van is olyan, hogy főmű az számomra nem egy, vagy több alkotás. Valami ilyesmi a főműnélküliség. A fő mű szintén művészettörténeti megközelítés, attól kiver a víz.